Határozottan emlékszem életem első, gyerekkori szerelmére. Fiatal voltam, és tudatlan. De ez nem volt baj akkoriban. Hisz az ilyen dolgokból tanul az ember.

Szüleim elküldtek táborba a nyár elején, kettő hétre Fonyódligetre (azt hiszem hetedik osztály elvégzése után, a nyári szünetben). Ott az első héten egy faház szobájában aludtunk, majd a következő egy hétben pedig sátorban aludtunk. Ez volt a legjobb fiatalkori buli az életemben. Röhögcséltünk, fürdőztünk, kosárlabdáztunk, fagyiztunk, buliztunk (táncest), szóval jól és hamar eltelt a két hét.

Amikor a sátoros alvásnál tartottunk, akkor beosztottak minket éjszakai őrjáratra kettesével. Egy lánnyal voltam párban. És persze a fiúk szokás szerint rosszalkodtak esténként. Volt egy fiú, aki puszit akart adni, de én nem engedtem magam, és nekiálltunk fogócskázni. Másnap volt a táncest, ahol felkért táncolni, és ott roptuk kettecskén a táncot. Miután vége lett a táncnak, kimentünk levegőzni és beszélgettünk nagyon-nagyon sokáig. És persze, megtörtént az első csók (vele az első csók, és életem első csókja is). Érdekes élmény volt, de volt furcsa, inkább a szívem a torkomban dobogott. Akkor ott megbeszéltük, hogy járunk egymással. Jó mi?

Lassan lejárt a nyaralás, és jöttünk is haza. Nem tudtuk egymás telefonszámát és címét sem. Így egész nyáron nem értekeztünk. Gondoltam, na ennyi volt az egész, de .... jött a suli, és úgy üdvözötük egymást, mintha egy perc sem telt volna el. Sokat beszélgettünk a szünetekben, kerestük egymás társaságát (beszégetés, kézfogás, puszi, csók). De ahogy végtért a tanév (nyolcadik osztály), úgy ért véget a mi kapcsolatunk is. Nem haragszunk egymásra, csak így alakult az egész. Ahogy jött, úgy ment. Tapasztalatnak, és élménynek mindenképpen jó volt.