Szombaton (2016-09-24) betöltöttem a 35. születésnapom! Igen, a harmincötödik életévemet!
Pénteken a párommal ünnepeltünk kettesben (a fenti képen látszik mi volt a menü - leves, rántotthús, krumplipüré, gesztenyés torta, flamingó süti). Finomra sikerült a vacsora, és még egy szuper ajándékot is kaptam tőle (pihe-puha köntös).
Szombaton reggel dolgozni mentem (6-14), ahová vittem a rózsaszín flamingó sütiből (nagy sikere volt a sütinek). És persze az ajándék sem maradhatott el (egy cserepes virág).
Munka után pedig elmentünk párommal a szüleimnhez, és ott ebédeltünk, és ünnepeltünk. Képeket elfelejtettem ott csinálni. De a menü: leves, marhalábszár pörkölt, zúzapörkölt, nokedli, túrótorta. Az ajándék pedig pénz meg egy szép szőnyeg a szobámba.
Idén (2016.08.18.-08.22.) a párommal Igalban nyaraltunk pár napot!
(kattints a képre a nagyobb méretért)
2016.08.18. Csütörtök
Délután 17:50-kor indultunk el (munka után) kocsival (a szüleim vittek el minket), és 19:05 már ott is voltunk. Kipakoltunk, körbenéztünk a házban, és szüleim haza is mentek (kaptunk egy csomó kaját is - pörkölt, nokedli, fasírt, szalámi, sajtkrém, paradicsom, paprika, üdítő, ásványvíz, alkohol, nassolnivaló - pogácsa, rágcsák). Így kettesben maradván, megvacsoráztunk, és egy rövid TV-nézés után lepihentünk aludni.
2016.08.19. Péntek
Felébredés után gyorsan összekaptunk magunkat (mosakodás, kávé, cigi, reggeli, és fürdőscucc összeszedése) és nyitásra (09:00) lementünk a strandra fürdőzni és kikapcsolódni. Nagyon szuper élmény volt belemerülni a medencék vizivilágába, főleg, hogy kettesben nyaraltunk. A délelőtti szuper időben 3 féle medencét is kipróbáltunk. Kipróbáltunk ebédidőben a stranos kaját és italokat is. És újra a medencéket vettük irányba. Nem tellett el sok idő, és eszméletlen vihat lett (14:00 - dörgés, villámlás, szakadó eső). Kb. 1 órát szobrosztunk a strandon, és úgy döntöttünk, visszamegyünk a házhoz (kb. 15:00). Ekkor jött a döbbenet, mert a villámcsapások tönkretették a TV-t, így sajnos ezt a továbbiakban nem tudtuk igénybevenni. Ezután kártyáztunk, ittunk, viccelődtünk, ettünk, - szóval jól éreztük magunkat (persze a szex sem maradhatott ki a programból). Majd este fáradtan zuhantunk az ágyba aludni. Pár zavaró tényező ellenére (vihar, TV), nagyon jól éreztük magunkat.
2016.08.20. Szombat
Kipihenve ébredtünk reggel 8:00 körül viruló napsütésre. A teendők (kávé, cigi, mosakodás, reggeli) elvégzése után lenyírtuk a füvet a nyaralónál, és szépen pucba vágtunk mindent (udvar és ház előtt - 10:00-14:00). Ezután összeszedtük a strandolós cuccot és lementünk enni a strandra (kívülről), majd 15:15 bementünk a strandra (az olcsóbb jegyárak miatt). Színes programok vártak ránk a fürdőben (fitness, zumba, szinkonúszó-bemutató, Kangoo-bemutató, Katz Zsófia, retro disco, tüzijáték, fürdés, evés-ivás). Majd hajnalban hazaestünk a nyaralóba, és mély álomba zuhantunk (00:30kor). Ez a nap nagyon szuper volt mindkettőnknek.
2016.08.21. Vasárnap
Délelőtt kipihentük az előző napi fáradalmakat (későn ébredtünk, reggeli, ebéd, cigi, kávé, közös zuhany, focizás a kertben, és a szex sem maradt el), délután elkezdett esni az eső (és persze kitartott egész nap, így folytattuk tovább a lazulást (könyvolvasás, beszélgetés, rádiózás). Jól esett a pihenés, és kikapcsolódás. Még a levegő is másmilyen ezen a helyen. A környezet is nagyon nyugtató volt.
2016.08.22 Hétfő
Ez a nap már a rendrakásról, pakolásról szólt (persze közben beszélgettünk, ettünk-ittunk, lazutunk), de már félúton otthon voltunk (és kiváncsian vártuk mi vár otthon a cicákkal majd). 16:30 körül megérkeztek értünk a szüleim, és rövid pakolás után elindultunk haza. 19:00 körül haza is értünk.
Jóesően gondolok erre a nyaralásra, mert jól éreztük magunkat kettesben!
Céges kiránduláson vettem részt a Balatonon (Mária-alsó és Lelle). A munkahelyem alapítványa vett egy balatoni nyaralót, amit minden dolgozónak kötelezően meg kellett nézni, és pár bentlakó időst is vinni kellett (akit érdekelt).
(kattints a képre, és megnézheted az összes ott készült fotót)
1.) Reggel 8 órakor, 2 busszal mentünk (cég fizetett), Mária-alsóra, ahol megnéztük a nyaralót. Nekem tetszett, de nem mennék oda nyaralni. Majd itt lementünk megnézni a partot, ami nem volt nagy szám ( 1 nagy WC, 1 kicsi büfé, és egy pirinyó partszakasz).
2.) Ezután elmentünk csoportosan fagyizni Mária központjába, amit a cég fizetett. 3 gombóc fagyit ettem, és valami mennyeien finom volt (bounty, fahéjas aszalt szilva, pisztácia).
3.) Majd elmentünk Lellére körbenézni, ahol megnéztük a partot, kikötőt, ettünk, ittunk.
Kerek egy hónapot fülészetre jártam (hetente kétszer - hétfő és szerdai napokon), sajnos mindkét fülemmel baj volt.
1.) Mindkét fülem ekcémás fülgyulladás - kaptam rá krémet, így 3 nap alatt elmúlt
2.) Jobb fül - ezután középfülgyulladás, ami 1 hét alatt múlt el
3.) Bal fül - feketebors nagyságú fibrómát találtak benne, amit kórházban megműtöttek. Most várakozó állásponton vagyok, amíg a szövettani eredmény elkészül.
Múlt héten 3, az-az három napot dolgoztam délelőtt, de nagyon-nagyon fárasztó volt ez a pár nap. Mindennapra kijutott valami nehéz feladat a műszakom során. Allig vártam, hogy leteljen, és végre pihenhessek itthon. De, kaptam megint egy kis levelet az idős bácsitól, ami bearanyozta a napom, és kissé elfeledtette velem a fáradtságot.
Határozottan emlékszem életem első, gyerekkori szerelmére. Fiatal voltam, és tudatlan. De ez nem volt baj akkoriban. Hisz az ilyen dolgokból tanul az ember.
Szüleim elküldtek táborba a nyár elején, kettő hétre Fonyódligetre (azt hiszem hetedik osztály elvégzése után, a nyári szünetben). Ott az első héten egy faház szobájában aludtunk, majd a következő egy hétben pedig sátorban aludtunk. Ez volt a legjobb fiatalkori buli az életemben. Röhögcséltünk, fürdőztünk, kosárlabdáztunk, fagyiztunk, buliztunk (táncest), szóval jól és hamar eltelt a két hét.
Amikor a sátoros alvásnál tartottunk, akkor beosztottak minket éjszakai őrjáratra kettesével. Egy lánnyal voltam párban. És persze a fiúk szokás szerint rosszalkodtak esténként. Volt egy fiú, aki puszit akart adni, de én nem engedtem magam, és nekiálltunk fogócskázni. Másnap volt a táncest, ahol felkért táncolni, és ott roptuk kettecskén a táncot. Miután vége lett a táncnak, kimentünk levegőzni és beszélgettünk nagyon-nagyon sokáig. És persze, megtörtént az első csók (vele az első csók, és életem első csókja is). Érdekes élmény volt, de volt furcsa, inkább a szívem a torkomban dobogott. Akkor ott megbeszéltük, hogy járunk egymással. Jó mi?
Lassan lejárt a nyaralás, és jöttünk is haza. Nem tudtuk egymás telefonszámát és címét sem. Így egész nyáron nem értekeztünk. Gondoltam, na ennyi volt az egész, de .... jött a suli, és úgy üdvözötük egymást, mintha egy perc sem telt volna el. Sokat beszélgettünk a szünetekben, kerestük egymás társaságát (beszégetés, kézfogás, puszi, csók). De ahogy végtért a tanév (nyolcadik osztály), úgy ért véget a mi kapcsolatunk is. Nem haragszunk egymásra, csak így alakult az egész. Ahogy jött, úgy ment. Tapasztalatnak, és élménynek mindenképpen jó volt.
Az életünkben rengeteg inger ér minket, rengeteg élménnyel gyarapodunk (akár jó, akár rossz). Ezekből az agyunk eltárolja a fontos dolgokat, és jó esetben előhívjuk őket, mint EMLÉKEK. Hozzátartozik az életünkhöz, és formál minket. Tanulunk belőlük (a jóból és rosszból is), és szívesen emlékszünk vissza néhány emlékünkre!
EZÉRT MOST BEMUTATNÉK NÉHÁNY EMLÉKET, AMI ESZEMBE JUT MÉG GYEREKKOROMBÓL!
1. EMLÉK Apukám rengeteget ült mellettem 1. és 2. osztályos koromban, mikor olvasni és számolni tanultam. Örökké gyakorolnom kellett, főleg az olvasást nyaktatták. Utáltam a dolgot (olvasás), és mindig ki akartam bújni előle, pedig mindig egyre jobban ment a dolog. A matekot világ életemben szerettem és jól ment mindig is. Az olvasás is ment, csak nem szerettem. És lám csodát, egyik nyáron még az általános iskolában, kezembe fogtam egy könyvet, és elolvastam. Ez nem volt más, mint a JULES VERNE - NÉMÓ KAPITÁNY című könyve. Annyira megtetszett életem első könyve, hogy ezáltal megszerettem az olvasást. A következő konyvem a MOLNÁR FERENC - PÁL UTCAI FIÚK volt, és ezt követte azóta több száz könyv, amit elolvastam. Szeretem a krimit (Agatha Christie), horrort (stephen King), vámpírosat és a romantikust is, és a nagy kedvenc az igaz történeten alapuló könyvek (Lédererné mi van a kosarában). Tudom ezek nem vágnak nagyon össze stílusban, de a lényeg, hogy azóta is imádok olvasni.
2. EMLÉK Általános iskolában az órák után napközis voltam. Történt egyszer, hogy nagyon haza akartam menni, és beálltam a sorba, akik hazamentek. És én is elmentem (tanárnéni nem vette észre vagy nem tudom már pontosan hogy volt, mert alsótagozatos lehettem talán), persze nem haza mentem, hanem az egyik osztálytársamhoz. Persze apu nemsokára jött értem, és jól kikaptam, hogy eltűntem egy kis időre. Ez volt az első és utolsó eset, hogy ilyen rosszaságot csináltam, még jó hogy nem történt belőle nagy baj.
3. EMLÉK Volt egy írógépünk fiatalkoromban (tesóm közgázra járt, és neki vették, mert volt gyors és gépírás órája), és előszerettel használtam ezt a csodának számító ezközt akkor. Folyamatosan írtam vele különböző történeket.
4. EMLÉK Egyszer eljutottunk Horvátországba nyaralni a családdal 2 hétre(VIR szigetek, camping, hosszú autóút). Mély nyomot hagyott bennem a tengervíz, Állandóan a vízben voltam, ami nagyon tetszett.
5. EMLÉK A cigarettához kötődik. Kb. 17 éves lehettem, mikor ki akartam próbálni a cigit. Senki nem kínálta, magamtól döntöttem így, hogy kipróbálom, ezért elmentem a boltba és vettem egy doboz cigit (piros MARBORO-t vettem én naivan egy erős cigivel kezdtem, mit tudtam én akkor az erősségüket). Elszívtam, és úgy szédültem utána, mint a fene. Sajnos azóta is szívom.
ENNÉL PERSZE SOKKAL, DE SOKKAL TÖBB EMLÉK JUT ESZEMBE, DE NEM ÍROK LE TÖBBET, MERT AKKOR NAPESTIG ÍRHATNÁM A BEJEGYZÉST. A LÉNYEG, HOGY FONTOSAK AZ EMLÉKEK, EZEK TESZNEK AZZÁ, AMI VAGY. NEKTEK MILYEN EMLÉK JUT ESZETEKBE, A KISKOROTOKRÓL?
Nahéz az élet, ha az ember túlsúlyos, főleg; hogy az emberek a kinézet alapján ítélnek meg legelőszőr, mert a háttérre nagyon kevés ember kíváncsi ezekután. Leírom hát az én történetem... hátha valaki kíváncsi is rá.
Réges régen, egy messzi-messzi időben, még én is vékony voltam (bár a hajlam a hízásra megvolt, ez a genetika, mert apám és az ő anyja is túlsújyos). Sportoltam is (kosárlabda), és sokat mozogtam (a régi asztmám ellenére, amit kinőttem a kor előrehaladtával), és egészségesebb ételeket is ettem, mint mostanság.
Középiskola utolsó évében abbahagytam a mozgást (felmentettem magam a tesnevelés óra alól - az asztmára hivatkozva), és abbahagytam a kosárlabdát is (mert nem volt szimpatikus a női edzőm). Fogamzásgátlót kezdtem el szedni, hisz koraérett lévén belevetettem magam az életbe és a szexuális élet rejtelmeibe. A tabletták hormontartlma miatt változni kezdett a testem, meghozta az étvágyamat is, így egyre többet és többször ettem (szép lassan áttértem az egészségtelen étrendre). Mire észbekaptam, már új ruhatáram volt (igazodva a súlyfelesleghez), és rengeteg plusz kiló szaladt rám (tényleg rengeteg).
A mai álláspont szerint a következőket tudom elmondani magamról:
Magasság: 160cm
Testsúly: 115kg
Ruházat: nehéz találni magamra valót
Édesség: nagy mértékű fogyasztás
Zöldség, gyümölcs: keveset fogyasztok
Mozgás: 1minimális
Változtatás kell: étkezés, mozgás terén
Nagyon jó lenne ezen változtatni (tudom fejben dől el az egész, meg akarat kérdése az egész), de hát olyan nehéz. A mozgás terén azért nehéz, mert a 3 műszakos meló alatt annyira össze-vissza dolgozom, és nagyon elfáradok, hogy örülök, ha itthon elvégzem a teendőimet. Az étkezés szempontjából azért nehéz, mert pénz kell hozzá (drágák az egészséges ételek - és nekem nincs igazán pénzem). Ha azt mondom nincs pénzem, igaz is meg nem is (kb 100000ft a fizetésem, párom pedig hol dolgozik hol nem - inkább közmunkán dolgozik, de annyi tartozása van, hogy 50%-os letiltás megy a fizetéséből ha van épp neki fizetése.) Hát gondolhatjátok, hogy a havi számlák kifezetése után mennyi pénzünk marad evésre, ruházatra és egyébre.... Így meg aztán baromi nehéz bármi is, így úgy érzem mókuskerékben szaladgálok. Tudom, ez mind kifogásnak hangzik, de ha egy hónapban kb 20 ezer marad kajára azzal sok mindent nem tudok kezdeni (így marad az egészségtelen élet).
Anyukám meglepett engem egy fogyokúrás zsírmegkötő kapszulával, aminek HOODIA (kattints a névre és elnavigál a kapszula honlapjára) a neve. Már ki is próbáltam, illetve elkezdtem szedni.
Reggel kell bevenni 1db-ot bőséges vízzel (tehát napi 1 kapszula), majd egész nap sok vizet kell fogysztani. A kapszula után minimum 30 percnek el kell telnie, hogy étkezz. Elég hatásosnak bizonyult eddig, mert hamar eltellek az étellel (kevesebbet kell ennem).
Rögös volt az utam a mai napig a BABAPROGRAM keretein belül, és messze nincs még vége a dolognak (bár ki tudja, Isten útjai kifürkészhetlenek). De lássuk hát, az én történetem... De készülj fel, hosszú bejegyzés lesz a vége, nem tudom lesz-e türelmed végigolvasni...
2008 - ABORTUSZ (nehéz anyagi körülmények, munkanélküliség, főiskolai tanulmányok, megfelelő férfi hiánya az életemből) Lehet megkövezni érte, de az én életem és az én döntésem volt. Hogy megbántam-e? Nem tudom, talán...
2013 KARÁCSONY - AKTUÁLIS PÁROM ÉS ÉN összeköltöztünk
2014 JANUÁR - 2015 FEBRUÁR - PRÓBÁLKOZÁS OTTHON eredmény nélkül.
2015 FEBRUÁR - NŐGYÓGYÁSZ felkeresése a LAKHELYEMEN - HORMONVIZSGÁLAT.
2015 MÁRCIUS - MÁJUS CLOSTYBEGYT GYÓGYSZERES KÚRA peteérés kapcsán, mert nem volt megfelelő.
2015 JÚNIUS - AUGUSZTUS OTTHONI PRÓBÁLKOZÁS A GYÓGYSZER-KÚRA UTÁN, hátha összejön a kúra után valami.
2015 SZEPTEMBER - SPERMAVIZSGÁLAT A PÉCSI MEDDŐSÉGI KLINIKÁN, párommal minden rendben. Az eredményt még ebben a hónapban megnézte a lakhelyemen a nőgyógyász, aki ezek után engem küldött további vizsgálatokra.
2015 OKTÓBER - HSG VIZSGÁLAT A SZIGETVÁRI KÓRHÁZBAN. Sajnos, mindkét petevezetékem el van záródva, így újra meddőségi klinikára küldött tovább a nőgyógyászom, ott foglalkoznak tovább velünk.
2015 DECEMBER - POZITÍV TERHESTESZT spontán jött össze, de magától felszívódott 3 hét alatt, szóval sajna nem maradtam terhes.
2016 JANUÁR - MEDDŐSÉGI KÖZPONT 2db kötelező vérvétel és 1db kötelező Ultrahang a konzultáció feltétele ez és MINDEN mestruációhoz kötött.
2016 JANUÁR 20. I. KONZULTÁCIÓ AZ ORVOSSAL A MEDDŐSÉGI KÖZPONTBAN - ahol tudatják, hogy mindenképp LOMBIKPROGRAMOS LESZEK, FELÍRTA A HORMONOK-GYÓGYSZEREKET AZ ORVOS, de mielőtt elkezdeném lesz 12 vizsgálat még.
2016 február 01. - HISTEROSKOPIA ÉS LAPOROSZKÓPIA PÉCSEN A NŐGYÓGYÁSZATI KLINIKÁN, ahol alkalmasnak találták a méhem a baba kihordására, így ezután kiválthattam a hormongyógyszereket, és injekciókat.
2016 február 21. MESTRUÁCIÓ MEGJÖTT, HORMONOK ADAGOLÁSÁNAK KEZDÉSE EGY TÁBLÁZAT ALAPJÁN és UH-vizsgálatok, vérvétel és konzultációk hadában, kiváncsian várom a további fejleményeket.
2016 március 08. PETESEJT-LESZÍVÁS, ahol 3db petesejtet tudtak leszívni, és mind a hármat megtermékenyítették a mai nap a párom hímivarsejtjeivel.
2016 március 11. PETESEJT-BEÜLTETÉS, ahol 1db embriót tudtak beültetni, s ez után 2 hét várakozás, hogy sikerült-e.
2016.március 24. PÉCS - LABORBAN VÉRVÉTEL ÉS EREDMÉNY, és az eredmény: SAJNOS NEM TAPADT MEG AZ EMBRIÓ, ÍGY NEM VAGYOK TERHES.
Hát ez-az én történetem a BABA-PROGRAM kapcsán, jelenleg parkolópályán vagyok párommal, egyenlőre szüneteltetjük a témát. Könnyebb volt leírni, mint átélni a sok fájdalmat, reményt, és csalódótságot, az anyagi hátteréről ne is beszéljek....
Anno, mikor iskolába jártam és eljött a pályaválasztás, sok minden érdekelt és sok felé szerettem volna elindulni, egy kivétellel, és ez a nővér szakma volt. Rengeteg iskolát elvégeztem, rengeteg végzettséget szereztem, hogy legyen mi közül válogatni (érettségi, középfokú szoftverüzemeltető, kereskedő-boltvezető, egészségügyi ügyvitelszervező, szociális gondozó és ápoló), ha pénzkeresésre kerül a sor az életemben.
Volt pár munkahelyem az évek során (tejipari cég - 5év, bolt - pár hónap, munkanélküli - pár hónap, ápolási - mamámmal). És, hol kötöttem ki jelenleg (már 5 éve ott vagyok): egy idősek otthonában vagyok gondozónő-ápolónő (szociális központ részeként). Ennyit arról, mit nem szerettem volna csinálni. De tudjátok mit, megszerettem. Rengeteget dolgozom (napi 8 órában, 3 műszakban), de nekem megéri (na nem is a pénz része, mert az a szakmunkás bér - aminek persze örülhetek, mert valaki segélyen vagy közmunkán él); hanem az a néhány kedves szó vagy épp levél amit cserébe kapok néhanapján (ekkor látom, hogy megéri). Ilyenkor elérzékenyülök, és büszke vagyok a hivatásomra. Ennek ellenére kórházban nem dolgoznék szívessen (általában 12 óráznak).
Megosztanék veletek egy levelet, amit a napokban kaptam egy idős bentlakó úrtól, aminek negyon örültem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
